Hőseink
Lázár Vilmos főtiszt
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófa tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” - Lázár Vilmos utolsó mondata kivégzése előtt.
A Torontál megyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan magyar-örmény nemesi családból.
A császári és királyi hadseregben 1834-től 1844-ig szolgált. 1848-ban jelentkezik a 39. honvédzászlóaljnál, ahol főhadnagyi rangot kapott. Kiváló képességű parancsnokként gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1849. július 16-tól alezredes, részt vett az augusztusi szőregi és temesvári csatákban. Bem augusztus 12-én ezredessé léptette elő. Augusztus 19-én Karánsebesnél adta meg magát. Az aradi vértanúk közül ő volt az egyetlen, aki ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon, és a tábornokokkal együtt állt a hadbíróság elé. Négy társával „kegyelmezettként” golyó általi halálra ítélték, és a vár északi sáncában lőtték agyon hajnalban.
Lázár Vilmos tábornok levele 1849. október 5-én este feleségéhez, Reviczky Máriához:
„Kedves szentem, egyetlen Marim, mindenem e földön!
Egy sejtelmem mondja nekem, hogy holnap reggel – mielőtt még egyszer láthatnálak – elvérzettem, s velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden bírvágyát bírtad, Te magad maradsz e földön; Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. De marad még neked egy pár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid, ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztját, és arra törekedjél is, ezt kívánja nyugodalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak. Én éretted és nyugodalmadért fogok az Istenhez imádkozni; Te édesem, mindenem, hasonlóképpen imádkozzál.
Károly szavát bírom, hogy rólad és gyermekeinkről gondoskodni fog. Szerencs hátra van ugyan, de a jóakarat ki fogja pótolni a hiányzót.
Isten veled! Isten veletek! Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom, de az úgyis meg fog történni.
Én mártyr vagyok, és ártatlanul halok meg. Az Isten, aki még soha sem hagyott el, most sem fog elhagyni, én pedig szellemképp, körül foglak lebegni mindenhol!
Légy nyugodt, és élj boldogul örök szerelmemben. Ott fenn ismét látjuk egymást, ha van egy jobb lét.
Képzeletemben dobogó szívemhez szorítlak, csókollak és maradok síromiglan hű, szerető Vilmosod.
Utóirat: Kedves gyermekeim! Jók legyetek, szeressétek egymást, éljetek anyátok vigasztalására. Szeretve szerető apátok, Vilmos.”
Rádióspot:
Gróf Dessewffy Arisztid tábornok
„Tegnap hősök kellettek, ma mártirok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” – Gróf Dessewffy Arisztid utolsó mondata kivégzése előtt.
Az Abaúj megyei Csákányban született 1802-ben, egy ősi nemesi család sarjaként. 1819-től 1839-ig az 5. Radetzky huszárezredben szolgált. A szabadságharc kitörésekor a sárosi nemzetőrség őrnagya, 1848. november 26-tól honvéd alezredes.
A téli hadjáratban eredményesen harcol a felső-tiszai hadseregben, a tavaszi hadjárat alatt az 1. hadtest hadosztályparancsnoka. 1849. február 14-én honvéd ezredessé léptették elő. 1849. június 2-án honvéd vezérőrnagy lett, az augusztusi szőregi és temesvári csatákban kiválóan szerepelt. A döntő vereség után a IX. hadtest parancsnokságát átadta Lázár Vilmos ezredesnek. A hadbíróság halálra ítélte, de nem kötél általi halálra, hanem főbe lőtték. A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték hajnalban agyon.
Rádióspot:
Kiss Ernő tábornok
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”- Kiss Ernő utolsó mondata kivégzése előtt.
Temesvárott született 1799-ben, egy dúsgazdag örmény család sarjaként. 1818-tól katona egy dzsidásezredben. Az ő nevéhez fűződik a honvédsereg első komoly sikere, a perlaszi szerb tábor bevétele 1848. szeptember 2-án. 1848. október 12-én honvéd tábornokká léptették elő, s átvette a bánsági hadtest parancsnokságát. 1848. december 22-én honvéd altábornaggyá lépett elő. 1849. május második felében helyettes hadügyminiszterként is működött.
Kiss Ernő, aki mellesleg az idő tájt az ország egyik leggazdagabb embere volt, s önzetlenségben odáig ment, hogy korábban Haynaunak is adott kölcsönt - amelyet sosem kapott vissza -, elutasította, hogy bekössék a szemét. Nem tudtak végezni vele azonnal, háromból csak egy lövés érte, az is a vállán. Végül közvetlen közelről lőtték agyon, a három rosszul célzó bakát pedig utóbb lecsukták.
Kiss Ernő altábornagy és főhadikormányzó utolsó levele lányaihoz:
„Forrón szeretett gyermekeim! Bocsássatok meg nekem, gyermekeim, miképpen én is megbocsátok nektek – ez halni készülő apátok kívánsága… Ne tegyetek senkinek szemrehányásokat – Isten áldjon meg benneteket! Erősítsen és óvjon benneteket; imádkozzatok ártatlan lelkemért, ez az utolsó kívánsága szerencsétlen apátoknak, Ernőnek.”
Rádióspot:
Schweidel József tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” – Schweidel József utolsó mondata kivégzése előtt.
Elmagyarosodott délvidéki német polgár, a Bács megyei Zomborban született 1796-ban. Amikor az ezredet Magyarországra vezényelték, rangidős tisztként felkereste tiszttársait, felesküdött a magyar alkotmányra és csatlakozott a magyar függetlenségi mozgalomhoz. Gyorsan érvényesült, miután kitűnt bátorságával a pákozdi és schwechati ütközetben. 1848. október végétől tábornok, 1848 novemberében őt bízta meg Görgey a feldunai hadtest egyik hadosztályának parancsnokságával. A hadbíróság golyó általi halálra ítélte, azzal a feszülettel a kezében lépett a hóhér elé, amelyet a csatákba is mindig magával vitt. Kivégzése előtt ezt kérte Bardócz minorita atyától: „Kezeim között akarom tartani s vele meghalni, s ha már meghaltam, ne irtózzék kezeim közül kivenni s aztán majd fiamnak átadni”.
Rádióspot:
Lovag Pöltenberg Ernő tábornok
„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni.” – Pöltenberg Ernő utolsó mondata kivégzése előtt.
A magyarul egy szót sem beszélő osztrák katonatiszt születési évszáma bizonytalan, szakmunkákban az 1807, 1813, 1814 egyaránt szerepel születési dátumként. 1829-től hivatásos katona. 1848 őszén a szerbek ellen harcol, az év végére alezredes. Végigküzdi a téli és a tavaszi hadjáratot, 1849. február 1-én Görgey ezredessé léptette elő, a kinevezés megerősítésére csak május elején került sor. 1849 júniusában tábornok lett. Augusztus 7-én Beniczky Lajossal együtt ő vitte az orosz táborba a magyar kormány tárgyalási ajánlatát, melyet az orosz fővezér visszautasított. Az augusztus 11-i aradi haditanácson az oroszok előtti fegyverletétel mellett érvelt. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte, ő volt ez első, aki a bitófa alá lépett. A kivégzés előtt megcsókolta bajtársait és az őt vigasztaló papot, és úgy búcsúzott.
Pöltenberg Ernő tábornok utolsó levele édesapjához:
„Isten a tanúm, majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomorú, rettenetes hírt közlöm: mire ezeket a sorokat megkapja, már nem leszek. Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek… Szerencsétlen sorsomra való tekintettel, bocsássa meg, drága apám, ami fájdalmat okoztam magának az életemben… Jó apám, utolsó kérésem, legyen vigaszom ebben a szomorú búcsúórában, hogy ne hagyja el angyali jóságú szegény feleségemet és gyermekeimet. Ha tudok, írok még drága szeretteimnek. Isten vigasztalja meg őket, és törölje ki szívükből emlékem keserűségét.”
Rádióspot:
Török Ignác tábornok
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” – Török Ignác utolsó mondata kivégzése előtt.
Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi családban. Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt. 1816-tól szolgált a császári és királyi hadseregben, először a mérnökkarnál, majd 1839-től a magyar nemesi testőrségnek oktatott erődítéselméletet. Tanítványai között volt Görgey és Klapka is. 1848 szeptemberétől alezredesként Komáromban várerődítési igazgató. 1848 októberében a vár őrségével együtt csatlakozott a honvédsereghez. 1848. december 17-én ezredessé léptették elő. 1849 januárjától tábornok és a komáromi erődítmény parancsnoka lett. Buda bevétele után a vár erődítéseit az ő tervei szerint rombolják le, majd az esztergom–párkányi hídfő építését irányította.
A hadbíróság kötél általi halálra ítélte, kivégzése előtt várépítésről olvasgatott egy könyvet. Török Ignác lépett másodikként a bitófa alá, és megkönnyítette a hóhér dolgát, szívroham végzett vele.
Rádióspot:
Lahner György tábornok
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.” – Láhner György utolsó mondata kivégzésekor.
1795. vagy 1796. október 6-án született a Túróc megyei Necpálon, egy elmagyarosodott, német származású polgári családban. 1848 szeptemberétől a hadügyminisztériumban, a fegyverkezési és felszerelési osztály, később a tüzérségi és felfegyverzési osztály vezetőjeként kulcsfontosságú szerepet játszott a honvédség fegyver- és lőszerellátásának biztosításában. 1848. október 12-től alezredesi, november 28-tól ezredesi rangban szolgált. Szoros baráti viszony fűzte Görgeyhez, és bírta Kossuth nagyrabecsülését is. Kötél általi halálra ítélték; saját születésnapján lépett a bitófa alá.
Kivégzése előtt Láhner György fuvolán játszotta Donizetti Lammermoori Luciájának egy részletét.
Rádióspot:
Knezich Károly tábornok
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!”- Knezich Károly utolsó mondata kivégzése előtt.
Horvát határőr családban született 1808-ban. A 40-es években Galíciában, Lembergben is szolgált. A galíciai lengyel felkelés leverésének tapasztalatai mély ellenszenvet ébresztettek benne a birodalmi politika iránt. 1848-ban, amikor átlépett a honvédseregbe, már százados. 1848 nyarától részt vett a délvidéki harcokban. A szolnoki csata után lesz ezredes. 1848. december 1-én lett alezredes, 1849. március 13-án ezredessé léptették elő. 1849 májusában tábornoki kinevezést kapott, ebbéli minőségében volt ott Buda visszafoglalásakor.
Érdekesség, illetve a család tragédiája, hogy fivére a császári seregben harcolt a magyar honvédség ellen. Halála előtt levelet írt, kivégzéskor legkevesebbet szólt, mindvégig imádkozott.
Rádióspot:
Nagysándor József tábornok
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” – Nagysándor József utolsó mondata kivégzése előtt.
Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból. 1819-től 1847-ig szolgált a császári és királyi hadseregben, főszázadosi rangban nyugalmaztatta magát. 1848-ban jelentkezik a nemzetőrségbe, őrnagyi rangot kapott. Damjanich Jánossal együtt harcol a szerbek ellen. Gyorsan eléri az alezredesi, majd az ezredesi rangot, a tavaszi hadjárat végére már a feldunai hadsereg lovasságának parancsnoka. A tavaszi hadjáratban a fősereg lovassági parancsnoka volt, Kossuth 1849. április 7-én tábornokká léptette elő. Kötél általi halálra ítélték, ő lépett ötödikként a bitófa alá, és ezt mondta a hóhérnak: „Hodie mihi, cras tibi” (Ma nekem, holnap neked.)
Rádióspot:
Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” – Gróf Leiningen-Westerburg Károly utolsó mondata kivégzése előtt.
A vértanúk legfiatalabbika, aki hesseni nagyhercegségben, Ilbenstadt városában született 1819-ben. 1848 őszén jelentkezik honvédnek, vezérkari százados lesz a bánáti hadtestben. Miután számos rokona tiszt volt a császári seregben, és Haynauhoz hasonlóan hesseni születésű volt, gyanakvó, bizalmatlan légkör fogadja. A szolnoki csata idején - ahol is kiválóan vezeti fegyelmezett katonáit - már alezredes, 1849 áprilisában ezredessé léptették elő. Végigharcolta a tavaszi hadjáratot, a katonái tűzbe mentek volna érte. 1849 júniusában kapja meg a tábornoki kinevezést. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Megvesztegette az őröket, így ő volt az egyetlen, akit az elítéltek közül honvédtábornoki egyenruhában vezettek a bitófa alá. A hóhér a kétméteres Gróf Leiningen-Westerburg Károllyal hosszan kínlódott. A főnemes halálos ítélete diplomáciai bonyodalmakat is okozott, előkelő rokonai között volt még az angol uralkodó is.
Gróf Leiningen-Westerburg Károly börtönfeljegyzése:
„A lámpák kialudtak, sötétség, mint tegnap. De még ezer meg ezer év múlva is oly fényesen tündöklenek a csillagok, melyekhez ma fölnézünk.”
Gróf Leiningen-Westerburg Károly feleségéhez szóló utolsó leveléből:
„Most, ebben a komor órában, amikor minden földi dolog teljes múlandóságában áll előttem, amikor mintegy feltárul a múlt, minden emlék megrohan és nehézzé teszi a válást. Tudom, hogy vérezni fog a szíved; de a gyerekek iránti kötelességeid érzete meg fogja enyhíteni fájdalmadat… A gyerekek még meg vannak kímélve a fájdalomtól, és ez jól van így, ők a te szavaidból fogják megismerni apjukat, s ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk, bár az emberi törvények elítélték, szívében becsületes ember volt, aki meggyőződéséért halt meg.”
Rádióspot:
Aulich Lajos tábornok
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok! Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik ezt a szolgálatot.” – Aulich Lajos utolsó mondata kivégzése előtt.
A vértanúk közül a legidősebb, Pozsonyban született 1793-ban. 1812-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe apródként, s részt vett a napóleoni háborúban. 1848-ban már alezredes és zászlóaljparancsnok volt. Először a Délvidéken, a Magyarország ellen fellázadt szerbek ellen küzd. 1848 decemberében már ezredesi rangban a feldunai hadtest egy hadosztályát vezeti. 1849. február 25-én tábornokká léptették elő. 1849 tavaszán ő kapta meg a Pest előtt hagyott csapatok parancsnokságát. Július 14-én Kossuth hadügyminiszterré nevezte ki. A kötél általi halálra ítéltek közül hetedikként lépett a bitófa alá, a kivégzése előtt Horatius-idézeteket tanulmányozott.
A haditörvényszék előtt minden kérdésre ezt a választ adta: „Királyom parancsára esküdtem hűséget a magyar alkotmányra, s eskümet halálomig meg kell tartanom.”
Rádióspot:
Damjanich János tábornok
„Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!" – Damjanich János utolsó mondata kivégzése előtt.
„A veretlen hadvezér” Stazán született 1804-ben, szerb határőr családban. 1820-tól hadapród; már százados, amikor 1848. március 31-én szóváltásba keveredik a magyarokat és Kossuthot szidalmazó Haynau altábornaggyal, ezért Olaszországba vezénylik, de sikerül visszakérnie magát Magyarországra. Kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően gyorsan halad a katonai ranglétrán, 1848. december 20-án honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki. A tavaszi hadjáratban döntő szerepe volt a tápióbicskei, isaszegi, váci, nagysallói és komáromi győzelemben. Július 11-én Kossuth kinevezte az aradi vár főfelügyelőjévé, július 27-től az aradi vár parancsnoka. Augusztus 17-én adta át a várat az orosz csapatoknak.
Damjanich János börtönében katolikus hitre tért, megvallotta a katolikus hitet és meggyónt. Sokak szerint az aradi vértanúktól származó egyik legszebb imádságot hagyta ránk:
„Mindenség ura! Hozzád küldöm imámat. Te erősítsél meg a nőmtőli végbúcsú rettenetes perczében; erősíts tovább is, Atyám, hogy a halál e lealázó nemét mint férfi álljam ki. Hallgasd meg, Mindenható, kérésemet! Te őrködtél fölöttem a harczok mezején; te vezettél a véres csatákban; s megengedéd, hogy azokat túléljem. Oltalmazd meg, mindenható, szerencsétlen hazámat a további vésztől. Lágyítsd meg az uralkodó szívét az ittmaradottak iránt.
Adj erőt szegény Emíliámnak, hogy adott szavát, miszerint sorsát zúgolódás nélkül, erős hittel tűrendi – beválthassa.
Áldás reád Arad! Áldás a szerencsétlen hazának!”
A törött lábú, hatalmas termetű Damjanich Jánost, aki egyetlenegy csatát sem veszített, szekér vitte a halálos úton, békésen szivarozott. Halála előtt levelet írt. Franz Bott, a hóhér várta az elítélteket a Főtéren. A brünni mester erősen izgult, mint mondta, még sosem akasztott arisztokratákat. Nem volt könnyű dolga, a szerb óriással hosszan kínlódott. A kötél általi halálra ítéltek közül ő lépett nyolcadikként a bitófa alá.
Rádióspot:
Gróf Vécsey Károly tábornok
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” – Gróf Vécsey Károly utolsó mondata kivégzése előtt.
Pesten született 1807-ben, más adatok szerint 1809-ben. Apja altábornagy, a magyar nemesi testőrség utolsó parancsnoka; nővére udvarhölgy, Ferenc József egyik nevelője volt. 1820-tól teljesített katonai szolgálatot, 1848 tavaszán őrnagy a Hannover huszárezredben. 1848 májusától harcolt ezredével Bácskában a szerb felkelők ellen, októbertől ezredes, december közepétől tábornok. 1849 januárjában eltávolította áruló parancsnokát, Esterházy Sándor tábornokot. Erélyes fellépésével megmenti a bácskai hadtestet a felbomlástól, 1849. március 5-én Damjanichcsal együtt elfoglalta Szolnokot.
Az augusztus 9-i temesvári csata után ő fedezte a magyar fősereg visszavonulását. Hadteste augusztus 19-20-án Borosjenőnél, Vécsey maga Nagyváradon kapitulált. Kötél általi halálra ítélték. Gróf Vécsey Károlyt utolsóként szólították, hogy lássa társai haláltusáját. Az osztrákok különösen gyűlölték a tábornokot, a császárpárti Vécsey család kifejezetten kérte Haynaut, leckéztesse meg a "família szégyenét". A gróf - nem lévén már kitől elbúcsúznia, - az előtte kiszenvedett Damjanichhoz lépett, s bár a földi életben nem szívelték egymást, lehajolt, és megcsókolta a kezét. Kilencedikként szólította a hóhér.
Rádióspot:
Gróf Batthyány Lajos
A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jäger, éljen a haza!"
Az ország egyik legrégibb és leggazdagabb családjának a sarjaként született. Az 1840-es évek közepétől a főrendi ellenzék elismert vezetője volt, aki Kossuthnál is radikálisabb hangot ütött meg, ha az ország önrendelkezéséről volt szó. 1847-től ő volt az ellenzéki párt elnöke. 1848. március 17-én István nádor miniszterelnökké nevezte ki. A dinasztiával szemben képes volt az ország érdekeit képviselni.
A magyar alkotmányosság érdekében radikális lépésekre is kész, de csak a törvényesség betartásával és betartatásával. 1848. szeptember 11-én lemondott, mert úgy látta, hogy az áprilisi törvények szellemében már nem lehet megoldani Ausztria és Magyarország konfliktusát. 1849 januárjában békekövetként érkezett Windisch-Grätzhez, de a tábornagy még magánemberként sem volt hajlandó fogadni őt.
Ezután Deák Ferenc a menekülésre bíztatta Batthyányt, ki erre nem volt hajlandó. 1849. január 8-án letartóztatták és hadbíróság elé állították. A hadbíróság végül 1849. augusztus 30-án kötél általi halálra ítélte, de az ítéletet csak október 5-én közölték Batthyányval, aki a kivégzést megalázónak találta, ezért egy a felesége, Zichy Antónia által becsempészett tőrrel, a kivégzés előtti éjszaka öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt.
A tőrrel nyakon szúrta magát, ezért az akasztás lehetetlenné vált. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. Kivégzésekor a gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jäger, éljen a haza!"
Batthyány periratait a Monarchia felbomlásáig zárolták, titkos letétként bécsi archívumokban őrizték: G.L.B. szignókkal jelezve. Rehabilitálása jogi értelemben a mai napig nem történt meg, az ellene hozott halálos ítéletet nem semmisítették meg. Formálisan napjainkig bűnösnek számít. „Viam meam persequor” (Saját utamat járom). Noha jelentős részben családja rangjára, nevére, ősi hagyományaira támaszkodott, mégsem a Batthyányak évszázados jelmondatát használta („Hűséggel és bátorsággal”), hanem sajátot választott; ez volt a pecsétnyomójába is vésve. Ezzel egyrészt családján belül is megkülönböztette önmagát, másrészt politikai értelemben is próbálta a saját útját járni, mint ahogy tette is kivégzéséig.
Rádióspot: