Vécseyné - Duffaud Karolina

Vécsey Károly gróf bár Lengyelországban született, előkelő magyar család sarja volt. Apai felmenői császárhű tábornokokként szolgáltak, és öccsei is császári tisztek maradtak. Vécsey huszártisztként csatlakozott a honvédséghez, és hű maradt a magyar alkotmányra tett esküjéhez.

1848 forradalmi hangulatában ismerkedett meg egy francia mérnök lányával, Duffaud Karolinával (1815-1900). A hölgy első férje Hesse János állami számadó, zsombolyai földbirtokos volt, akitől egy Gizella nevű lánya is született. Szerelmük nem múló fellángolásnak bizonyult, s mikor Vécseyt megbízták az V. hadtest élén Arad, majd Temesvár elfoglalásával, Karolina a tábornokkal tartott az ostromseregbe.

A hölgy nemzeti elkötelezettségét jellemzi, hogy három fivére is harcolt a magyar szabadságért, és egyikük hősi halált halt. Vécsey 1849. június 9-én kérvényezte Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi minisztertől, hogy adjon engedélyt a korábbi házasság felbontására. Bár a házassági anyakönyv a mai napig nem került elő, és nincs bizonyíték rá, hogy valóban feleségül vette-e végül szerelmét, több utalás is bizonyossá teszi, hogy Vécsey megesküdött Karolinával. Egy szemtanú visszaemlékezése szerint 1849 nyarán Soborsinban „az este gróf Vécsey tábornok, talán érezve sorsát, melynek elébe ment, megesküdött szeretőjével”.

Maga Vécsey is Aradon a hadbíróság előtt nősnek vallotta magát, és búcsúlevelében, melyet halála előtti utolsó percekben írt október 6-án reggel, feleségétől búcsúzott. Karolina előző nap meglátogathatta, a szerelmes férfi másnap így vált el tőle írásban: „... utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat – lányodat – Gizellát. Isten veled. Szerencsétlen Károlyod”.

Vécseyt, kinek lovassági tábornok apja, fiát megtagadva kérvényezte, hogy vegyék el kamarási tisztségét, utolsóként akasztották fel. Később az apa állítólag megőrült. Karolina sikertelenül próbált kegyelmet szerezni, de egy barátnője segítségével megszerezte férje tetemét, és titokban eltemette.

Élete végéig gyászolta Vécseyt. Sokat nélkülözött, zaklatták az önkényuralom idején, és birtokait is elkobozták. 1897-ig Aradon lakott, majd Temesvárra költözött. A kiegyezés után a magyar kormány nyugdíjat biztosított neki, de csak hosszas, több évtizedes pereskedés után, 1899-ben, tehát a vértanú halála után 50 évvel ismerte el az özvegy és lánya jogait, és adta vissza birtokait. Vécseyné visszaköltözött zsombolyai birtokára, és egy évvel később, 1900. október 18-án ott halt meg: „A hatfogatú gyászkocsit két oldalt az agg honvédek kísérték, utána pedig gyászba borult leánya ment a rokonság közt.”