Nagysándor József menyasszonya - Schmidt Emma
Nagysándor József huszártisztként szolgált 1847-ig, amikor nyugdíjba ment. Egy év múlva azonban nemzetőr őrnagyként kezdte szolgálni hazája ügyét, s különböző hadszíntereken harcolt, míg végül az I. hadtest parancsnoka lett.
A negyvenöt éves férfiúnak felesége még nem, de eljegyzett menyasszonya már volt, Schmidt Emma személyében. A szabadságharc idején azt tervezték, hogy összeházasodnak, ezért engedélyt kértek az esztergomi érseki hivataltól. A papírra azért volt szükség, mert a tábornok menyasszonya a saját unokahúga volt, testvérének, Nagysándor Johannának a leánya. Bár az engedélyt megkapták, az események már nem hagytak időt az egybekelésre.
Nagysándor már aradi fogsága kezdetén a halálra készült, nem reménykedett a kegyelemben. Sógorához írt egyik levelében arájához is szólt: „Emma, drága lányka, bocsáss meg nekem! – Szándékom – hogy jövődről gondoskodjam, jó volt – és hogy a kivitelbe hiba csúszott, arról végképp nem én tehetek.” Emmához írt búcsúlevelében írta: „mindent elvesztettem, csak irántad való végtelen, határtalan szeretetemet nem – ez a legmélyebb, legszentebb érzés, amit valaha éreztem, és ez el fog kísérni a sírba”. Majd így zárta levelét: „Isten legszentebb, legszebb áldása rád, szeretett drága szép, angyali jóságú, erényes lánykám – légy boldog, ezért imádkozik lelke mélyéből imádó Pepid”. Emlékül küldött egy hajfürtöt, egy fésűt és egy inggombot, valamint visszaküldte a jegygyűrűt és az egyházi esketési engedélyt.
Schmidt Emmáról később Barabás Miklós festett képet közvetlenül a kivégzés után. A fehér ruhás, de fekete fátyolba öltözött lány babérkoszorút tart a kezében, s a vértanú tábornok katonai kabátja és egyik győzelmes helyszíne, a budai vár van a háttérben. A kép már önmagában felségárulásnak számíthatott ekkor.
Emma 1853 áprilisában ment férjhez, mégpedig Klauzál Gáborhoz, a Batthyány-kormány miniszteréhez, kitől három gyermeke született. A család kistétényi kertjében szőlő és gyümölcsfák nemesítésével és termesztésével foglalkozott. Emma 1898 körül halt meg.