Nagyvárad,1804.október 17. - Arad,1849.október 6., honvédtábornok.
Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte; előbb az 5., majd a 2. huszárezredben szolgált. 1844-ben mint kapitány és századparancsnok vonult nyugállományba.
1848-ban ismét szolgálatba állt a magyar hadseregben, őrnagyi kinevezést nyert a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél. A déli harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé majd ezredessé léptették elő. Az 1848. március 25-i szolnoki csatában szétvert ellenség csapatait üldözte. Részt vett a nagysarlói, majd április 26-án a komáromi csatában. Ezután Torontál vármegyébe vonult, ahol október-decemberben sikeresen akadályozta meg az aradi és a temesvári osztrák helyőrségek érintkezését.
Damjanich Duna-Tisza közti harmadik hadtestével együtt részt vett a szolnoki, isaszegi és váci csatákban, ekkor tábornokká léptették elő. Görgey Artúr táborában harcolt Buda ostromában.
A tokaji átkelés után megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Görgeyhez Nagyváradon csatlakozott, seregeivel Schlick-kel készült megütközni, de Görgey parancsa ebben megakadályozta. Amikor tisztjeivel Lugosnál Bem seregeihez akart csatlakozni, megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció, így ő követte Görgeyt Világosra, ahol letette a fegyvert.
Aradon kötél általi halálra ítélték, ötödikként végezték ki.
A kivégzés előtti utolsó mondata:
"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."
