Ilberstadt, 1819. április 11. - Arad, 1849. október 6., honvédtábornok.
Hessen nagyhercegségben született, elszegényedett német főnemesi családban.
1835-ben lépett a császári és királyi hadseregbe. 1844-ben nősült, felesége, Sissányi Erzsébet révén magyarországi (törökbecsei) nagybirtokos lett. 1848 őszén Temesvárra rendelték ezredének törzskarával együtt, ahol önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. 1848 őszén jelentkezik honvédnek, vezérkari százados lesz a bánáti hadtestben. Miután számos rokona tiszt a császári seregben, gyanakvó, bizalmatlan légkör fogadja. A szolnoki csata idején - ahol is kiválóan vezeti fegyelmezett katonáit - már alezredes, áprilisban ezredes. Végigharcolja a tavaszi hadjáratot, 1849 júniusában kap tábornoki kinevezést, a 3. hadtest parancsnoka. Július 2-án kiverte Benedek Lajost Szőnyből. Július 28-án Gesztelynél győzelmet arat.
A feldunai hadsereg kötelékében teszi le a fegyvert Világosnál. Leiningen-Westerburg gróf kivégzéskor magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhette. A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, a kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna. „Csak most, későn esett tudomásomra, hogy a hírlapokban felülem azon hír szárnyal, mintha én Buda vára bevételénél az osztrák tiszteket orozva legyilkoltattam volna, nekem most többé lapok útján ezt megcáfolni alkalmam nincs, de itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt, a jelenlevők előtt - midőn mindjárt az Isten ítélőszéke előtt állandok - e felőlem terjesztett hírt ünnepélyesen alacsony rágalomnak nyilvánítom."
Kötél általi halálra ítélték, a hatodik volt a kivégzettek sorában.
Tetemét felesége családjának sikerült megszereznie, egy ideig sógora monyorói birtokán pihent - a sír helyét közvetlenül a fegyverletétel előtt maga választotta meg -, később a borosjenői templom sírboltjában helyezték el. 1974-ben maradványait átszállították az emlékoszlop kriptájába.
A kivégzés előtti utolsó mondata:
"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."
