Knezićné - Kapitány Katalin

Knezić Károly horvát katonacsaládba született, de híven szolgálta a magyar alkotmányra tett esküjét. Korábban az egri 34. gyalogezredben szolgált, így ismerte meg és jegyezte el, a jegygyűrűjébe vésett dátum szerint, 1842. július 14-én az egri születésű, 23 éves Kapitány Katalint, a hazafias érzelmű Kapitány Mihály szenátornak szép és lelkes leányát.

Két év múlva az egri főszékesegyházban összeházasodtak, és két lányuk született: Olga 1845-ben, és Irén két évvel később.

Knezićné többször követte férjét a szabadságharc idején is, női intrikáival kapcsolatosan Leiningen meg is jegyezte naplójában: „Nem kell asszony a haditáborban.” A tábornok aradi fogsága alatt is, amikor csak engedték, látogatta férjét. Szeptember végén azonban, nem számítva a végzetes eseményekre, az asszony visszatért Egerbe a szüret idejére. Így már nem találkozhatott férjével.

Knezić búcsúlevelét nem ismerjük, pedig tudjuk, hogy írt, és a jegygyűrűjét is elküldte nejének. Utolsó útján a vértanú Isten bocsánatáért imádkozott, „meg nejének és két leánykájának égi oltalmáért”.

Férje utáni bánatába Katalin is hamar belehalt. Pontos idejét nem ismerjük, a család szerint „szegény asszony, mikor meghallotta urának gyászos végét, összeesett és meghalt szívszélhűdésben”. Egy másik forrás szerint megőrült, és 1853-ban halt meg. Gyermekeik mindenestre árvák lettek, kiknek egy rokon, Kálló Tivadar poroszlói földbirtokos lett a gyámjuk, és Bartakovics egri érsek is gondoskodott róluk. Felnőve a testvérek az egri Grőber testvérek feleségei lettek. Édesapjuk vitézségét bizonyító II. osztályú érdemrend az idősebbik leánynak, a III. osztályú a fiatalabbiknak maradt emlékül.