Velki Gradevac, Horvátország, 1808. - Arad, 1849. október 6., honvédtábornok.
Határőrvidéki horvát származású katonacsaládban született, édesapja osztrák szolgálatban álló határőrtisztként szolgált. Katonai pályafutását egy határőrezdrednél kezdte meg, majd 1824-től az egri 34. gyalogezrednél szolgált. A császári hadsereg tagja volt Galíciában, szolgálatait a magyar seregnek 1848 tavaszán ajánlotta fel. A tápióbicskei csatában ő foglalta el a Tápió hídját.
Katonai sikereinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, Damjanich János lábtörése után tábornokká és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, e minőségében vett részt Buda ostromában.1849. április 26-i komáromi csata után megkapta a II. és III. osztályú katonai érdemjelet.
A peredi csata után Görgey Artúr leváltotta, Kossuth pedig kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokának, s a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Kossuth Erdély kormányzójának posztját szánta neki, azonban a hadi események romlásával egy rögtönzött hadosztály élére került.
Világosnál tette le a fegyvert. A magyar ügy mellett mindvégig kitartott. Kötél általi halálra ítélték, negyedik volt a kivégzettek sorában. Jelenleg az emlékoszlop kriptájában nyugszik.
A kivégzés előtti utolsó mondata:
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."
