Dessewffyné - Szinyei Merse Emma

Dessewffy Arisztid 1839-ben huszárkapitányként nyugdíjaztatta magát, gazdálkodni kezdett, majd 1848-ban nemzetőr őrnagyként kezdte szolgálni hazáját. Első felesége unokahúga, Újházy Antónia (1824-1847) volt. 1842-ben esküdtek össze, de házasságuk szomorúan alakult. Öt gyermekük született, de mindannyian meghaltak, az ifjú asszony pedig tüdőbeteg lett. Dessewffy 1847-ben Velencébe vitte gyógyulni feleségét, Tonit, aki azonban ott elhunyt. A későbbi tábornok megőrizte az evőeszközt, amellyel felesége étkezett, és néhány tárgyát.

Másfél évvel később a szabadságharc forgatagában újra szerelmes lett, s 1849 júniusában eljegyezte a jernyefalvi születésű Szinyei Merse Emmát.

Emma Eperjesen lakott, Dessewffy itt állomásozott ekkor, az eljegyzési ünnepre így emlékezett egy szemtanú: „A kisasszony, mintegy 26-28 éves, egyike volt a megye legszebb hölgyeinek. Deli termet, szabályos vonások, világos gesztenyeszín haj, fehér arcbőr s nyájas és vidám társalgás meghódították a vitéz katonát. Az eljegyzés megünneplésére a vőlegény a megyeházán vacsorát adott, másnap pedig a czeméthei fürdőben táncmulatságot rendezett, amelyre tiszttársai s barátjai közül is többeket, ezek között engem is meghívott. De íme, talán még csengett fülünkben a zene, mikor az ellenség közeledtének hírére Eperjest kiüríteni kellett.”

Az orosz sereg megérkezése miatt a tábornok az osztrákoktól felszabadított Pestre hívta a családot, és július 5-én, az azóta lebontott lipótvárosi plébániatemplomban (a mai Szent István Bazilika helyén) feleségül vette Emmát. A férj az oltártól azonnal a táborba indult vissza, és több hősies harctéri cselekedete után, legközelebb csak szeptemberben, már aradi cellájában láthatta viszont asszonyát.

Emma igyekezett ellátni élelemmel nélkülöző urát, aki mindent megosztott bajtársaival. A tábornok, aki azért sem menekült külföldre, mert feleségét nem akarta egyedül hagyni, a siralomházban megkérte a szintén rab Máriássy János honvéd ezredest, hogy viselje gondját feleségének. Halála előtti búcsúlevél-töredékében összekapcsolta élete két szerelmét, két feleségét: „Az a bizonyos evőeszköz, amellyel Tonim mindig étkezett, a női óra, amellyel Kálmán Velencében megtisztelte, üvegképekkel díszített ágya, az éjjeliszekrény és a kockadíszes adassék nagyon szeretett feleségemnek, Emmának.”

Aradon először Máriássyt is halálra ítélték, később azonban ezt módosították 18 évi vasban töltendő várfogságra. A honvédtiszt csak 1856-ban szabadult, és Szepes vármegyei birtokára, Harasztra vonult vissza gazdálkodni. Egy évvel később, beváltva bajtársának tett ígéretét, elvette feleségül Emmát, aki végül 1871-ben hunyt el. Helytelenül szerepel tehát az osztrák hatóságok által kiállított halotti anyakönyvben, hogy Dessewffy nőtlen volt.