„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” – Török Ignác utolsó mondata kivégzése előtt.
Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi családban. Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt. 1816-tól szolgált a császári és királyi hadseregben, először a mérnökkarnál, majd 1839-től a magyar nemesi testőrségnek oktatott erődítéselméletet. Tanítványai között volt Görgey és Klapka is. 1848 szeptemberétől alezredesként Komáromban várerődítési igazgató. 1848 októberében a vár őrségével együtt csatlakozott a honvédsereghez. 1848. december 17-én ezredessé léptették elő. 1849 januárjától tábornok és a komáromi erődítmény parancsnoka lett. Buda bevétele után a vár erődítéseit az ő tervei szerint rombolják le, majd az esztergom–párkányi hídfő építését irányította.
A hadbíróság kötél általi halálra ítélte, kivégzése előtt várépítésről olvasgatott egy könyvet. Török Ignác lépett másodikként a bitófa alá, és megkönnyítette a hóhér dolgát, szívroham végzett vele.
Rádióspot:
