Gödöllő, 1795. június 23. - Arad, 1849. október 6., honvéd vezérőrnagy, hadimérnök.
A bécsi hadmérnöki akadémián végzett, 1838-ban a nemesi testőrséghez került, ahol az ideiglenes és tartós erődítések tanára lett. Tanította többek között Görgey Artúrt és Klapka Györgyöt is. 1848-1849 telén Komáromban szolgált, a vár erődítését, kiépítését szervezte meg. Windisch-Grätz sikerei után Komárom parancsnokát, Majthényit, aki a vár átadására készült, lemondásra kényszerítették, és a parancsnokságot a legidősebb tisztre, Török Ignácra ruházták. A döntést a kormány megerősítette, és január 28-án tábornokká nevezték ki.
A kormány utasítására a 1849. júniusban a felszabadított Budára rendelték, hogy a Hentzi által épített budai erősítések lerombolását vezesse, majd Szegedre, hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen. Élete utolsó napjait Görgey táborában töltötte. A világosi fegyverletételnél elfogták és október 6-án Aradon kivégezték.
A hadbíróság kötél általi halálra ítélte, hatodikként (kötél által kivégzettek között másodikként) végezték ki.
A kivégzés előtti utolsó mondata:
"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam."