„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni.” – Pöltenberg Ernő utolsó mondata kivégzése előtt.
A magyarul egy szót sem beszélő osztrák katonatiszt születési évszáma bizonytalan, szakmunkákban az 1807, 1813, 1814 egyaránt szerepel születési dátumként. 1829-től hivatásos katona. 1848 őszén a szerbek ellen harcol, az év végére alezredes. Végigküzdi a téli és a tavaszi hadjáratot, 1849. február 1-én Görgey ezredessé léptette elő, a kinevezés megerősítésére csak május elején került sor. 1849 júniusában tábornok lett. Augusztus 7-én Beniczky Lajossal együtt ő vitte az orosz táborba a magyar kormány tárgyalási ajánlatát, melyet az orosz fővezér visszautasított. Az augusztus 11-i aradi haditanácson az oroszok előtti fegyverletétel mellett érvelt. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte, ő volt ez első, aki a bitófa alá lépett. A kivégzés előtt megcsókolta bajtársait és az őt vigasztaló papot, és úgy búcsúzott.
Pöltenberg Ernő tábornok utolsó levele édesapjához:
„Isten a tanúm, majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomorú, rettenetes hírt közlöm: mire ezeket a sorokat megkapja, már nem leszek. Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek… Szerencsétlen sorsomra való tekintettel, bocsássa meg, drága apám, ami fájdalmat okoztam magának az életemben… Jó apám, utolsó kérésem, legyen vigaszom ebben a szomorú búcsúórában, hogy ne hagyja el angyali jóságú szegény feleségemet és gyermekeimet. Ha tudok, írok még drága szeretteimnek. Isten vigasztalja meg őket, és törölje ki szívükből emlékem keserűségét.”
Rádióspot:
