Nagysándor József

Nagyvárad,1804.október 17. - Arad,1849.október 6., honvédtábornok.

Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte; előbb az 5., majd a 2. huszárezredben szolgált. 1844-ben mint kapitány és századparancsnok vonult nyugállományba.



1848-ban ismét szolgálatba állt a magyar hadseregben, őrnagyi kinevezést nyert a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél. A déli harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé majd ezredessé léptették elő. Az 1848. március 25-i szolnoki csatában szétvert ellenség csapatait üldözte. Részt vett a nagysarlói, majd április 26-án a komáromi csatában. Ezután Torontál vármegyébe vonult, ahol október-decemberben sikeresen akadályozta meg az aradi és a temesvári osztrák helyőrségek érintkezését.

Damjanich Duna-Tisza közti harmadik hadtestével együtt részt vett a szolnoki, isaszegi és váci csatákban, ekkor tábornokká léptették elő. Görgey Artúr táborában harcolt Buda ostromában.

A tokaji átkelés után megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Görgeyhez Nagyváradon csatlakozott, seregeivel Schlick-kel készült megütközni, de Görgey parancsa ebben megakadályozta. Amikor tisztjeivel Lugosnál Bem seregeihez akart csatlakozni, megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció, így ő követte Görgeyt Világosra, ahol letette a fegyvert.

Aradon kötél általi halálra ítélték, ötödikként végezték ki.

A kivégzés előtti utolsó mondata:

"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Menü

Főoldal 2013.

Főoldal 2012

Főoldal 2013

Főoldal 2014

Főoldal 2015

Főoldal 2023

Navigáció