„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” – Nagysándor József utolsó mondata kivégzése előtt.
Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból. 1819-től 1847-ig szolgált a császári és királyi hadseregben, főszázadosi rangban nyugalmaztatta magát. 1848-ban jelentkezik a nemzetőrségbe, őrnagyi rangot kapott. Damjanich Jánossal együtt harcol a szerbek ellen. Gyorsan eléri az alezredesi, majd az ezredesi rangot, a tavaszi hadjárat végére már a feldunai hadsereg lovasságának parancsnoka. A tavaszi hadjáratban a fősereg lovassági parancsnoka volt, Kossuth 1849. április 7-én tábornokká léptette elő. Kötél általi halálra ítélték, ő lépett ötödikként a bitófa alá, és ezt mondta a hóhérnak: „Hodie mihi, cras tibi” (Ma nekem, holnap neked.)
Rádióspot:
