„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófa tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” - Lázár Vilmos utolsó mondata kivégzése előtt.
A Torontál megyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan magyar-örmény nemesi családból.
A császári és királyi hadseregben 1834-től 1844-ig szolgált. 1848-ban jelentkezik a 39. honvédzászlóaljnál, ahol főhadnagyi rangot kapott. Kiváló képességű parancsnokként gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1849. július 16-tól alezredes, részt vett az augusztusi szőregi és temesvári csatákban. Bem augusztus 12-én ezredessé léptette elő. Augusztus 19-én Karánsebesnél adta meg magát. Az aradi vértanúk közül ő volt az egyetlen, aki ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon, és a tábornokokkal együtt állt a hadbíróság elé. Négy társával „kegyelmezettként” golyó általi halálra ítélték, és a vár északi sáncában lőtték agyon hajnalban.
Lázár Vilmos főtiszt levele 1849. október 5-én este feleségéhez, Reviczky Máriához:
„Kedves szentem, egyetlen Marim, mindenem e földön!
Egy sejtelmem mondja nekem, hogy holnap reggel – mielőtt még egyszer láthatnálak – elvérzettem, s velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden bírvágyát bírtad, Te magad maradsz e földön; Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. De marad még neked egy pár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid, ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztját, és arra törekedjél is, ezt kívánja nyugodalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak. Én éretted és nyugodalmadért fogok az Istenhez imádkozni; Te édesem, mindenem, hasonlóképpen imádkozzál.
Károly szavát bírom, hogy rólad és gyermekeinkről gondoskodni fog. Szerencs hátra van ugyan, de a jóakarat ki fogja pótolni a hiányzót.
Isten veled! Isten veletek! Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom, de az úgyis meg fog történni.
Én mártyr vagyok, és ártatlanul halok meg. Az Isten, aki még soha sem hagyott el, most sem fog elhagyni, én pedig szellemképp, körül foglak lebegni mindenhol!
Légy nyugodt, és élj boldogul örök szerelmemben. Ott fenn ismét látjuk egymást, ha van egy jobb lét.
Képzeletemben dobogó szívemhez szorítlak, csókollak és maradok síromiglan hű, szerető Vilmosod.
Utóirat: Kedves gyermekeim! Jók legyetek, szeressétek egymást, éljetek anyátok vigasztalására. Szeretve szerető apátok, Vilmos.”
Rádióspot:
