Csákány, 1802. július 2 – Arad, 1849. október 6., honvédtábornok
Az Abaúj vármegyei Csákányban született jómódú, magyar evangélikus családban. Tanulmányait a kassai és az eperjesi gimnáziumban végezte. 18 éves korában jelentkezett Radetczky huszárezredébe, és 20 évet szolgált a császári seregben. A napóleoni háborúkat követően 1839-ben mint kapitány nyugdíjaztatta magát, majd megnősült, és Eperjesen gazdálkodásba fogott. Gyermekei és felesége még a forradalom kitörése előtt meghaltak.
Az 1848-as események hatására lépett ismét szolgálatba. Szeptember 22-étől őrnagyként részt vett a Sáros vármegyei nemzetőrség megszervezésében. November 26-án alezredessé és a felső-tiszai hadtest dandárparancsnokává nevezték ki. Részt vett a december 11-ei budaméri ütközetben és a január 4-ei kassai ütközetben, ez utóbbinál vitézségének és az általa vezetett hadosztálynak volt köszönhető, hogy a Mészáros Lázár vezette hadtest nem szenvedett még nagyobb veszteségeket Schlik tábornoktól. Klapka György parancsnoksága alatt részt vett a felső-tiszai hadtest újjászervezésében, majd dandárjával kiválóan szerepelt a Schlik-hadtest elleni Tisza mentén vívott győztes ütközetekben. Február 14-én ezredessé léptették elő. Február 18-án Kompoltnál két huszárosztály élén szétvert egy császári vértes különítményt, részt vett a Kápolnai csatában és a tavaszi hadjárat ütközeteiben, ezért április 18-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát Április 30-án az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Hadtestével jelen volt Buda ostrománál. Június 2-án átvette a IX. hadtest parancsnokságát, és egyben megkapta vezérőrnagyi kinevezését.
Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként feladata az orosz sereg előrenyomulásának megakadályozása volt, seregével kiválóan szerepelt a július 20-ai turai ütközetben. Ezt követően a Szeged környékén összpontosított magyar főerők lovassági főparancsnoka, majd augusztustól ismét a IX. hadtest parancsnoka lett. Részt vett az augusztus 5-ei szőregi, majd az augusztus 9-ei temesvári csatában. Augusztus 16-án átadta a hadtest parancsnokságát Lázár Vilmos ezredesnek. Augusztus 19-én Karánsebes mellett a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, Haynau ezért az ítéletet később „kegyelemből" golyó általi halálra változtatta.
A kivégzést követően holttestét az aradi vár árkában földelték el. Később a családja titokbqan felkutatta és kicsempészte, testét 1850-ben a margonyai birtokra szállították. Alig három év múlva megépült családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
A hagyomány szerint Szinnyei-Merse Emma – Dessewffy Arisztid második felesége, akivel nem sokkal halála előtt, 1849 július 5-én kötött házasságot – kegyelmet eszközölt férje számára, de későn érkezett Aradra. Haynau állítólag fölajánlotta neki, hogy férje helyett mást menthet meg a haláltól. Így volt-e, vagy sem, tény, hogy a családdal rokon Máriássy János honvédezredes halálbüntetését 18 évi várfogságra változtatták, amiből 7 évet töltött le.
A tábornok kivégzés előtt utolsó mondata:
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”