Poeltenberg Ernő

Bécs, 1808. február 20. (?) - Arad, 1849. október 6., honvédtábornok.

Gazdag osztrák szülők gyermekeként született, édesapja ügyvéd volt. 1830-ban lépett katonai szolgálatba a császári hadseregbe. 1848 tavaszán helyezték ezredével Magyarországra. Magyarországon a szabadságharc ügyének lelkes hívévé vált. Először Jellasics horvát bán serege ellen harcolt, az osztrák határ átlépésének gondolatával azonban nem értett egyet, ezért sokáig bizalmatlanság övezte. A kápolnai csatában (február 26-27.) kitüntette magát. 1849. június 2-án tábornok lesz. A nyári hadjárat idején Haynau túlerejével szemben visszavonulni kényszerült. Részt vett a komáromi csatában (július 2-11.), majd a váci ütközetben (július 15-17.).

Görgey bizalmasaként ő közvetített a tárgyalásokon a cári seregekkel a fegyverletételről. Ezután fogták el az osztrák hatóságok.

Kötél általi halálra ítélték, elsőként végezték ki. A bitófa alatt így szólt: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!"

A kivégzés előtti utolsó mondata:

"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."